Pirkadat napló

 

Miután végeztem a műkörmösnél vártam egy kicsit nála hogy megszáradjon a körmöm, beszélgettünk elmesélte , hogy milyen emberekkel találkozott ma, én pedig azt, hogy milyen ördögien jól kinéző hapsit láttam ma, illetve csúszdáztam vele többször is. Irigykedett is pár sort.

Leo-ka addig pihengetett a hideg kövön a szalonban. Aztán felkaptam a tárcám és a kulcsot, fizettem, szóltam a kutyámnak. Beültem vele a kocsiba, a legközelebbi kutya futtatóra elvittem, ott jó egy órát szaladgált, hozta vitte nekem a kis rágcsa kötelét. A végén már szörcsögve dőlt neki a lábamnak és pihegett, elfáradt szegénykém. Ekkor a hónom alá kaptam és vissza a kocsiba, a hotel garázsába leparkoltam az autóm egy Toyota Hiluxom van, csak nem fogom kint hagyni a külső parkolóban. Jó kis platós, mondhatni ez a céges kocsim. Nem rossz, bőrülések belül, automata sebváltó. Persze ahol a kis Leo ücsörög ott mindig le van takarva egy pléddel. Vagy épp a kis táskájában pihenget, a táskát persze átállom, soha sem abba viszem, csak a kocsiban szokott benne feküdni.

Felteszem még a kocsiban a kis hámot a kutyára, meg a pórázt is. Becsuktam az ajtót, majd a zárat is megnyomtam kattantak is annak rendje és módja szerint. 

Hideg van, sokkal hidegebb van mint általában. Dohos, pince szagot áraszt a garázs, ott a jól megszokott benzin szag szokott terjengeni, de most. Sokkal másabb volt. Leo mintha remegett volna a félelemtől, vagy az idegességtől. Felnyaláboltam a hónom alá és elindultam a garázs kijárón. Csak le hajoltam és átbújtam a sorompón. Mintha dejavum lenne, megint bele ütköztem egy idegenbe. Bosszúsan kapom fel a tekintetemet. Leoka szűköl a karjaimban én meg a lehető legmogorvábban pillantok az idegenre. Matt , szinte már –már hold sápadt bőrű férfi áll előttem éles arcvonásokkal, vérvörös ajkakkal. Világos majdhogynem tejfehér tekintettel. Szőke hajjal.

Ha nem lenne az a félelmetes aura körülötte komolyan meg mertem volna állapítani, hogy megjött értem a szőke herceg, csak ne lenne ennyire félelmetes a szemeibe néznem.

Nyomban elkaptam a tekintetemet róla és egy halk bocsánat elrebegése után indultam is a kert meg az apartmanok felé. Végig csak az járt az eszemben, hogy minél előbb jussak ki a garázsból, fel a meleg nyári illatú éjjelbe. Jól elszórakoztam az időt a kutyámmal, de hát imádom, amikor boldogan rohangászik. Szinte futva tettem meg az ajtómig az utat úgy éreztem mintha még mindig jönne utánam az-az idegen. Benyitottam az ajtón, amelyen egy hosszú folyosó vezetett végig. Szobák nyíltak belőle enyém volt a legutolsó és a leg személyre szabottabb. Az ajtóba érve ért az első meglepetés. Egy doboz, virágokkal volt díszítve a csomagoló papírja. Nem tudom, honnan van, s hogy kitől kaphattam, de még élénken él bennem az iménti rohanás emléke, és a félelem, amelyet éreztem, így lehúzom, a kártyát az ajtózár mellett kattan, utána kinyitottam az ajtót és becsuktam magam mögött az ajtót. Az ajándék kint maradt én bent. Van időm összerogyni az ajtóban, és elengedni Leokát. Remegek, kivert a víz is. Mintha egy gyermekkori lidérces álmom vált volna valóra. Leoka elment inni, aztán visszajött és nyalogatni kezdte a kézfejemet, majd a kis tappancsával többször is megérintett. Féltem, nagyon, de ő próbált lelket önteni belém. Gyermekkoromban álmodtam ilyet utoljára, már azt, hogy üldöz egy idegen, hófehér haja volt és a tekintete, mint egy eszelősé. Most is ilyen érzésem volt.

Hála a kis Leonak összeszedtem magamat, felkeltem és elindultam a konyha felé, jól esett volna most egy kis vaníliás kapucsínó. Arra lettem figyelmes, hogy Leoka apró mancsával az ajtót kaparja vissza fordultam és kinyitottam az ajtót. El is felejtkeztem a dobozról. A kutya körbe szaglászta és ugrándozott körülötte, vakkantott pár halkat, erre felemeltem. Könnyű volt. Becsuktam magunk után az ajtót. Az asztalra tettem a dobozt. Biztos voltam benne, hogy nem az enyém, egy kártya volt bele tűzve. Szép, drága levélpapírba volt téve a kártya, amelyen egy monogram díszelgett WS látszott, hogy nem saját kezűleg írták a monogramot. Dombor nyomott arany mintás cirádás betűvel díszítették a monogramot.

Kinyitottam s ez állt benne:

 

Saját kezűleg írták, férfihez képest igen szép olvasható és gyönyörű írása van. Azon nyomban megdobbant a szívem, valamiféle melegség kúszott a gyomromba. Magam se tudtam, hogy mi lehet, de jó érzés volt. Majdnem táncra perdültem. Bekapcsoltam a távirányítóval a lég kondit, majd a rádiót. Azt hiszem a Romantikus éjjel című adás ment, mert a bemondó sok szerencsét kívánt a szerelmeseknek és a pároknak, aztán elindult egy lassú andalító szám. Kacagtam, majd remegő kezekkel kinyitottam a dobozt. Egy kristály, vagy legalább is valamilyen csillogó kőből készült vörösre színezett maroknyi rózsabimbó volt a papír ágyra téve. Ámuldozva vettem a kezembe. Nyomban átvette a testem hőjét. Csillogott, csodálatosan nézett ki. Nem tudtam, hogy hova tegyem, leraktam az asztalra, egyelőre. Elindultam valami harapni valóért Leonak is adni valami tápot. Leültem a fotelbe. S elcsámcsogtam a műzlimen, meg a mai napon. Aztán ágyba bújtam.

Viharos álom volt, kergetett ez az idegen, de valahogy mindig sikerült meg menekülnöm, az a fahéjas lime-s illat mintha mutatta volna az utat. Nagy dörrenésre ijedtem fel. Kint dörgött és villámlott. Mintha egy alak állt volna kint a kertben. Nem mesze a medencéktől. Az elit vendégek ki jöhettek, ha akartak, hogy szórakozzanak, még ha akartak, de úgy éreztem ez engem figyel. Újabb dörrenés, felsikkantottam és kipattantam az ágyból. Az ablakhoz siettem, Leo a lábamnál állt meg. Hallottam, ahogy morog és reszket. Féltem, ha elveszem a tekintetem eltűnik az a valaki. Kinyitottam az erkély ajtót s tettem pár lépést ki a szabadba, hideg jegyes szél csapott az arcomba, fájóan csattogó esőcseppek hullottak a bőrömre. Megborzongtak, úgy éreztem , hogy engem hívnak. Tettem még pár lépést. Oda akartam menni. Vágytam hogy oda menjek. Nem értettem miért, féltem és mégis úgy éreztem mennem kell. A kábulatomból, erős dörömbölés kezdett magához térítenem, az ajtómon dörömböltek. S kiabáltak, ketten is.

- Nem érti, hogy nem mehet be oda Uram! Az nem a szálló vendégeinek van fenntartva. Aki ott lakik, megkért engem, hogy ne engedjek be senkit oda!

- Nem érdekel, be kell most mennem oda! Nem értheti…  La petite dame est en danger si je n'aide pas maintenant sera tard déjà... Be kell mennem!

Hallottam a beletörődést a férfi hangjában. Kissé kábán és fáradtabban a kelleténél felkeltem, mintha órák óta sétáltam volna a kertbe a felé az idegen felé. Feloltottam az éjjeli lámpámat, átmentem a nappaliba, ott is feloltottam egy kis lápmát, felkaptam egy köntöst, mert egy vékony pántos selyemháló ing volt csak rajtam. Összekötöttem és ki nyitottam az ajtót. William, rám esett nagyon neki feszülhetett az ajtómnak, ha a saját erejéből akart be jönni. Jack ott toporzékolt az ajtóban. Én meg bevertem a fejem, s kissé szédültem is. Nem éreztem magamon még William súlyát, nemhogy magamat.  Talán máskor örültem volna ennek a helyzetnek, de most. Túl gyenge vagyok, feküdtem a földön még pár percig, William pedig gyorsan talpra szökkent.

- Hmm…

Gyorsan felmértem a helyzetet.

- Jack, köszi, hogy megpróbáltad feltartani az Urat, maradj a közelben jó? Mert azt hiszem meg kell beszélnem valamit az Úrral.

Jack bólintott én pedig becsuktam az ajtót. William felém fordult. Én meg, ha nem kap, el időben összeesem. A fotelbe vitt, oda ültetett, Leo a lábamnál foglalt helyet. A konyhába ment, igazán otthonosan mozgott benne, elővett egy poharat-vizet töltött bele, s aztán oda hozta nekem. Elvettem tőle, majd lassú kortyonként megittam, ekkor fogalmazódott mega kérdés is bennem.

- Ki vagy te? Egyáltalán honnan tudtad, hogy baj van? Volt-e egyáltalán baj?

Rezignáltam sóhajtottam. S akkor ő le ült a lábaim elé. Hosszasan nézett, mire én sóhajtottam egyet s lehunytam a szemem, éreztem hogy elnehezedik a testem. A pohár is mintha ki csúszott volna a kezemből. De nem hallottam azt, ahogy széttört. Melegségbe burkolózva az ágyamra tett, betakart s én elaludtam.

Imádok ezen a helyen dolgozni. Kertész egy nagy hotel és vízi komplexumnál. Ráadásul nőként, elég sokat kellett bizonyítanom a főnöknek, meg a munkatársaknak, hogy megállom a helyemet ezen az igen is hasznos, és sok kihívással kecsegtető poszton.   Míg a többiek ültek a medencék mellett s lesték a vízben pancsolgatókat, én a napon aszalódtam, hol gyomláltam, hol pedig ki ástam a beteg vagy már meg nem menthető növényeket s újakat ültettem be a helyükre. Napközben igazából nem volt sok munkám, csak szemre vételezni a növényeket, sérültek –e meg rongálták a gyermek játszótér környékén.

Igen nagy terület volt, több medencével legalább kettőben csak úszni lehetett, volt kültéri yacuzzi valamint beltéri is, csúszdák több féle is. Kint egy kávézó, néhány székkel és asztallal, gyerek medence. A medencéktől távolabb egy játszótér, a kisgyerekeknek. Ezt természetesen a külföldi vendégeink látogatták a dadusaikkal.

Egyébként, a téli részen amely egy fedett kupolás létesítmény ott még hullám medence s több szauna is megtalálható, s innen van az egyszerű látogatók ki és belépő helye, valamint egy kissé zártabb részen, a hotel vendégei is be jöhettek ide.

A hotel vendégeinek szórakoztatására sokkal nagyobb luxussal és pompával berendezett medencék és elkülönített kis pezsgő medencék, kristály csilláros mennyezet. Drágább fajta kövezés mint az élményfürdősöknek. Egyszóval nagy luxus. Mindig is csodálattal léptem be ide, a kis kannámmal és öntöztem meg a balkonos növényeket, meg a dézsásokat. Egy idő után megszoktam. Persze, akkor nem jöhettem le ide ha épp vendégek voltak bent, ha mégis megjelentek akkor szép lassan az egyik személyzeti bejárón el kellett slisszolnom. S más munkát kellett keresnem, ami akadt is bőven.

Azt, hogy az adott napon mit csináltam a munka naplóba kellett le írnom.

Háromhetente volt egy hét szabad napom. Bár ez is olyan volt, hogy kivételes esetekben felhívhattak és akkor rohannom kellett, megszerelni az öntöző rendszert, könnyebb volt engem hívni, hiszen a végzettségemnél fogva, na meg a főnök képzési támogatásainak köszönhetően szerette, hogy ha házon belül gyorsan elintéznek neki mindent. Viszont általában nyugisan teltek a szabad napjaim. Egy ilyen szabad napot töltöttem én is az élmény fürdőben. Csütörtök volt, a haverok és barátnők dolgoztak, van, amelyik valamelyik gyors éttermi láncnál vagy egy étteremben, esetleg egy kettő néhány kertészeti cégeknél. Irigyeltek is engem, azért, hogy ingyen bemehetek, s hogy fél áron bevihetem őket alkalom adtán, ha rá érnek. Esténként összejöttünk mindig a közeli bevásárló központba kávézni, italozni vagy valamelyik új filmet megnézni.

Tehát a mai napon kilőve, hogy a haverokkal szórakozzak. Viszont az önkényeztetés oltárán mindig is jó ha egy –egy napot magamnak áldozok. Így történt, hogy alig lehetett kirobbantani az aroma szaunából. Aztán a só kamrába mentem egy kis tüdőszellőztetésre. Kellemes volt. Délután négyre voltam beiktatva manikűrre és pedikűrre. A közeli lakótelepen dolgozik a barátnőm műkörmöse, jól dolgozik. Bár kertész lévén roppant fölöslegesnek tartottam az efféle hiúságokat, de a főnök megkövetelte, nem ritkán öt perc alatt kellett átöltöznöm, egy csilli villi ruhába, hogy villoghasson velem az üzlettársai előtt. Ha nem lett volna benne a szerződésben, hogy csak is ezen a munkahelyen dolgozhatok, bizonyára ingázhatnék a különböző kertek és iroda házak kertjei között. Nem lenne rossz, de a mostani se rossz. Megfizetnek s ez a lényeg. Az apartman részen az egyik földszinti lakást csak nekem rendezték be. Ugye, éjjel nappal készenlétbe álltam még munkaidőn kívül is, így itt kellett laknom. E körül az épület s a kertje körül forgott az életem, meg kellett szoknom, ki alakítani a rutint, s másfél év alatt ez sikerült is.

Szóval négyig még három óra, addig egy masszás, a kedvenc masszőzömnél. Jó kezei vannak és jól végzi a munkáját is. Mindig megtalálja a kis gócaimat és elmasszírozza rendesen. Ha nem lenne meleg, komolyan bepróbálkoztam volna nála, hogy ne csak a hátamat masszírozgassa. Izmos test, gyengéd kezek és gyengéd lélek, talán egy ilyen hapsira lett volna nekem is szükségem. Majd egyszer el jön az én időm is.

 

Bő egy óra alatt végzett is velem. Úgy gondoltam még örömködök egy kicsit, és csúszdázom. Vagy a szőnyegen vagy pedig az egyik úszógumison, olyanba amelyikbe bele kell ülni és egy vagy két személyesek. Lassan sétáltam kifelé, s jólesően nyújtózkodtam. Két részes fürdő ruha volt rajtam, a hajamat hátra vetettem, s hallottam ahogy mellettem a fiatal talán iskolából logó csapatból néhány fiú összesúgdos és mutogatnak. Igen, jó alakkal büszkélkedek. Formás keblek, egy tenyérnyi popók kis francia fürdő bugyogóba rejtve. Az arcom kerekded pisze orral, a hajam pedig sötétbarna, néhány extra melír csíkkal, szőkével, feketével, fehérrel. Igen, híres voltam arról, hogy ha nem is épp a testemmel de a hajammal feltűnést keltsek. A gazella testem pedig hála a kertészeti munkának nem volt elhanyagolva, meg az egyéni edzéseknek köszönhetően sem.

Lassan sétáltam a csúszdákhoz vezető lifthez, pár fiatal úszó gumistól együtt berobbant mellém a liftbe, felmentünk az elsőre, én intettem a csúszdát ellenőrző lánynak. Majd elindultam a szőnyeg csúszdához, ám egy különös szellő igen finom illatot lebbentett mellém. Már csak azért is különös, mert zárt helyen voltunk, és még csak kis ablakok se voltak, hogy mozoghasson a szél. Hideg, cirógató és fahéj meg lime illata keveredett benne. Nyomban bele szippantottam még párat a levegőbe miután felegyenesedtem a kezemben fogtam a szőnyeget. A kezemben tartott csúszó eszközre figyeltem, amikor bele ütköztem a mellkasába.

- Oh! Bocsáss meg, nem láttalak… - s elakadt a szavam, ahogy azokba a nagy barna szemekbe néztem, mélységes mély tekintete volt.  Megszeppentem, s a teste, mintha egy kemény falba ütköztem volna, az orrom hegye egy kicsit meg is fájdult. Szép nap barnította teste volt s mandulavágású szemei. A hangja pedig, mintha körbe font volna, meg ölelt volna és még mindig a könnyű meleg esti szellőben tartott volna.

- Semmi baj. A barátaimmal jöttem, de nekem nincs párom, hogy lecsússzak azon…

*Bök oda a háta mögé a csúszdákhoz. Fölösleges oda pillantanom, mert tudom, hogy melyik két személyes és melyik nem. De azért megteszem. Ki pillantok a válla felett, s közben sóhajtok, hogy még jobban elmerüljek az illatában.

- Hát, nem is tudom. Várd meg, hogy visszajöjjenek, vagy le csúszol addig az egy személyesen…

S már indultam is el, hogy magára hagyjam ezt az Adoniszt. Alig, hogy ellépek, mellette ő megérinti a csuklómat, gyengéd érintése mégis satuba fogja a kezemet. Értetlenkedve rá pillantok, pedig egyértelműen visszautasítottam…

- Kérlek… - szinte megbűvölt evvel a szóval. – Fogadtunk a többiekkel, hogy te nem fogsz párosan lecsúszni, még ha térden állok itt előtted… De úgy látom meg kell mondanom az igazat, hogy esetleg lecsússz velem. 

Egy pillanatra felháborodtam, hogy én egy fogadás célja. S hogy díj? Esetleg hülyének néznek? Na nee… De a kíváncsiságom győzött.

- Mi a nyertes jussa?

- Egy csúszás veled.

- A vesztesé? – kezdett mosolyogni, mert úgy tűnt be adom a derekamat, hogy milyen elbűvölő mosolya volt, akaratomon kívül viszonoztam.

- A ma esti számlát én állom a bárban…

Vállat rándított a férfi. Én láthatóan vacilláltam. Pedig nem kért tőlem sokat. Mögöttünk az ismerős csúszdás teli szájjal vigyorgott, és még bíztatott is, elvégre szabad napom volt, nem itt dolgoztam,miért ne kezdhetnék ki a vendégekkel, ha én is az vagyok? 

 

- Nem bánom. – egyeztem bele látva mennyire noszogat Kathie. Visszamosolyogtam rá, majd felpillantottam a majd két méter magas, olajozott barna bőrű idegenre. Amaz félre értelmezhette a mosolyomat, de visszamosolygott. Törpének éreztem magam a majd százhetvenöt centimmel. Bólintottam. Lehajítottam a sarokba a szőnyeget és követtem a férfit közel huszonöt éves lehetett, annyi mint én, elnéztem az igmok hullámzását a hátán, vissza kellett fognom magam, hogy ne csorogjon a nyálam látványosan.

- Ülnél előre?

Bólintottam, már hogy ne ülnék előre? Tettem fel magamban a kérdést, nem akartam megkockáztatni egy hatalmas borulást, tekintve a magasságát és az izom tömegét bizonyára nagyot esünk oda lent, ha ő ül elöl. Bele tette a vízbe a gumimatracot én pedig előre sétáltam és leültem a matracba. Oldalt megtámaszkodtam, hogy tartsam magamat, és hogy a sodrás ne vigyen el, s be ült ő is a hátam mögé. Egyáltalán nem volt tolakodó, nem simult direkt belém. Csak pont amennyire a helyzet megkívánta, még kényelmesen is éreztem magamat. Talán még bele is simultam volna a karjaiba, ha nem vagyok észnél. Aztán elengedtem a csúszda falát, ő meg lökött rajtunk egy hatalmasat. Nem szoktam sikítani, de most kitört belőlem, úgy száguldottunk le, hogy az már őrületes volt. Állatira élveztem! Aztán jött a vége. S a nagy csobbanás, a fejem búbjáig elmerültem a vízben, kacagva rúgtam fel magamat a víz felszínére. Ott állt mögöttem az a hihetetlenül jól kidolgozott testű férfi és velem együtt nevetett. Felkapott , a karjába egyik kezében én voltam a másikban a matrac és kivitt a lépcsőhöz. Meglepődtem egy szót se szóltam. Körbe pillantottam, a haverjai a yacuzziból integettek neki. Ő csak bólintott és tovább indult velem együtt.

- Még egyet?

- Nem úgy volt, hogy csak egyet kell? Tudod a fogadás…

- De, ez viszont már nem a fogadás része.

Rám kacsintott, én elnevettem magam jó ízűen és talán hangosabban is a kelleténél mert többen mosolyogva néztek ránk. A karjaiban vitt, mint egy kis hercegnőt be a liftbe, ki a liftből , le a csúszdákon s ezt meg ismételtük jó párszor. Nagyon jól éreztem magamat vele. Aztán az órára pillantottam. Negyed óra múlva négy óra.

- Figyelj! Bocsáss meg, de mennem kell… Találkozóm van. A manikűrös…

Szomorúan bólintott, majd megindultak az ajkai felém, de én elkaptam azt és a homlokomat érte a csók. Intettem neki is, majd a haverjainak is, és futva indultam meg a kis apartmanom felé. Chip kártya felnyalábolása a szekuritis pajtástól és rohanás ezerrel a lakásomba. Gyors zuhany és hajmosás. Felöltözés, Leo a mopszom felnyalábolása. Kocsi kulcs és száradó hajjal az öt percre lévő szalon felé vettem az irányt. Csoda ha időben oda érek….